Sodrás.

Már a második csokim eszem ,de még mindig a béka segge alatt vagyok. Mi van velem ? Most, hogy beszélek vele már megint mosolygok és semmiségnek érzem azt a fájdalmat ami széthasítja fejem, izmaimba s csontjaimba hatol. Nem akarom, hogy baja legyen, s mellette eltörpülök.
Torkom egyre jobban ég, zihálásom már megszoktam. Levegőt viszont alig kapok bedugult orromon. Furcsa, hogy ezt nyáron élem meg. Pedig minden télen szokott csak ez lenni. Rejtély, hogy miért csak hőemelkedésem van egy héten keresztül. Jó lenne már ha történne valami változás.
Ennyit erről, ma más nem igazán történt. Kockultam és olvastam arról a dán királyról (gyengébbek kedvéért Hamletről dumálok). Ihletet adott egy másik történethez, bár manapság csak ihleteim vannak. Megvalósítani még nem szándékozom őket. Elsőként begépelem a regényem nyári folytatását. Aztán lehet belefogok az apróbb novellákba is.
Bár rájöttem ismételten, hogy írni sem tudok. Még is, annyira megnyugtat, hogy kitudom magamból adni az elképzelt dolgaim... Lehet nem érek el vele semmit, lehet csak nekem okoz örömet, hogy olvasom azokat a sorokat. De nem akarom abbahagyni, míg a többiek nem mondják ugyan ezt.
Mellesleg kipakoltam a szekrényem másik felét ^^" Old-szkúl melegítő felsőm is meglett *-* piros :D olyan mint Dei fekete melegítőfelsője. Olyan..tesós o.O
Holnapi nap menni kéne megnézni mikor osztják a könyvet, de semmi kedvem buszra ülni és megtenni azt az utat amit majd 10 hónapig fogok ismételten minden hétköznap. Félreértés ne essék szeretem a sulim, az osztálytársaim meg az egész légkört. Csak senki sem szeret tanulni...illetve véget vetni a nyári jólétnek, a nyári haverságnak és a punnyadásnak. De ez az élet...sodródunk az árral. (: