Hiány~

Átfagyva ülni egy töri órán, s kinyitva a mappát megpillantani Őt. Elönti a testet a hiány, s nincs menekvés. Tovább lapozni a következő képre, s emlékekkel szembe nézni. Hiány... Nem szép szó, fájdalmas, könnyek közt mosolyogva ülni tovább és hallgatni az államosodás folyamatait. Hierarchia és anarchia... nem mindegy ? Nem!
Nem mindegy ,hogy láttad már vagy sem. Nem mindegy ,hogy gondolsz-e rá vagy sem.

Az iskola kihozza belőlem ezeket a gondolatokat, mosolygok mert vagyok és még leszek is. Nemtudom ,hogy én hiszek-e a sorsban, megtagadom-e vagy sem. Nekem céljaim vannak, néha felkiáltok, hogy rohadt sors! S sokszor gondolom azt ,h ennek így kell lennie és kész. Igazából nemtudom miként viselkedem az emberekkel szemben. "Furcsa vagy..."
Meglehetősen igen. Nemtudom miért, soha senki nem mondja el ,hogy miért. Szeretném tudni!
Miért nem vagyok például önző! akaratos! hülye! aranyos! vagy bármi....csak fura ne! Vagy épp ez a jó ? Hogy teljesen más vagyok ? o.O

Erre a kérdésre keresve a választ hajolok füzetem fölé és kezdek tanulni. Tudom már egy ideje folyton ezt írom. De muszáj.. kell!

Az életben nem lehet csak úgy simán lapozni és elsiklani a részletek felett. Számomra nem!

A nyilas mindig is akaratos kicsit nagyképű személyiség. Ez vagyok, nem zavar.
Szeretnék ezen a héten már túl lenni, de...mindig is ezt akartam. Akkor most miért ne akarhatnék vmi mást? Például ezek számomra igen nagy kihívások. Szóval inkább átélem mint sem túl lépem őket (: