Szóval tegnap egy király Edda koncerten voltunk Midooval. 30 éves az együttes. Belegondolva mikor megszülettem akkor ők már több mint 10 éve rock n' rollban élték az életüket.
Rossz volt látni ,hogy Midoo nem oldódik fel és nem tombol velem. De egy idő után már nem zaklattam ezzel. Ha nem hát nem. Ami nem megy ne erőltessük.
Igazából magamista voltam. Mert kiakartam kapcsolni picit a gondolataim és nem gondolni semmire. Ezért is ugráltam és ordibáltam szinte végig.
A hűtlent Midooval énekeltük. (L) sok sok emlékem fűződik hozzá...
Elhagyom a várost, igen hallottam Midoo telitorokból jövő éneklését. Tudtam mire gondol. S valószínűleg egyen járt az eszünk. El akarjuk hagyni ezt a várost talán örökre. Mert máshol teljesen másként tudnánk élni. Tudom...
Kölyköd voltam. Igazából a jövőmet érzem benne. Van bennem ez az érzés,hogy egyszer egy szép napon itthagyok mindent. De a szüleim azok akik marasztalnak mind ebben. Nem akarok nekik hátat fordítani. Támogatást csak tőlük várhatok...Ez marasztal még itt. Semmi más nem érdekel csak ez.
Továbbá ma elég sok tanulás várt / vár rám. Már csak a francia van hátra de az szinte annyi mint a többi más amit 4 órán keresztül tanultam eddig. :/
A koncerten mondta Midoo ,hogy egy-két ember nézett engem. o.O Fogalmam sincs xD nem néztem az embereket. Koncerten a zenével kell foglalkozni ;) nem de ?
Azt hiszem itt abba is hagyom. Remélem ma még tudok lenni (:
*Vki bejelentkezett*
Aucun commentaire:
Enregistrer un commentaire