voix~

Az óra ketyegése megerősítette bennem az apró zajokat. Varjúk károgása , levelek susogása autók suhanása... zajok, apró zajok még is rengeteg van belőlük. Nem zavarnak, épp ellenkezőleg. Életet mutatnak ,feldobják a hangulatom és pörgésre késztetnek. A hangok nélkül valószínűleg nem lenne a világ az amilyen. Akár csak a látvány, gyönyörű színek formák...
A mai napom arról szólt ,h nyitva próbáljam tartani a szemem. S túléljem a pénteket. Hogy itthon jót pihenjek és szórakozzak. (:
Bár becsúszott egy kis baki és elnézést kérek Gergőtől a kellemetlenségért... Azt hiszem nem voltam elég erős ,h ne dőljek előre mikor a lábam felkaptad ^^"" De...:) köszi ,h az órám megcsináltad. Más kérdés ,hogy járni nem igazán tudok.. két bazi nagy lila folt van a térdemen. Pont rossz helyen :/ Akárcsak a kezemet felhorzsolta az óra, s magyar közepén vettem észre a vércseppeket. (: Azért jó volt ez a nap ^^
Hazafelé sírni vagy nevetni lett volna kedvem. Helyette még is csak ültem érzelmetlenül s kedvtelenül. Sírni nem akartam, még is jól esett volna ha kijön belőlem minden. A füst sem segített volna, már így is égett a szemem. Inkább zenét hallgatva lehunytam fáradt pilláim s arra gondoltam. Kérlek... várj!
A hangok meghatározták a napom, s minden apró suttogásra felfigyeltem. Mint egy paranoiás vagy nem tudom hogy írják ^^"
Az egyetlen aki most segített nevetni az a bátyám volt no meg Midoo. Szívesen nevetnék Ő általa is, de...még most is félek. Beleélni magam egy olyan szerepbe melyet valószínűleg nem én fogok betölteni. Beleélni abba, hogy éreznek irántad valamit, vagy utálatot vagy szeretet...csak valamit! Azt hiszem...nem árt egy kis alvás, ismételten fázok :/