Save~

Annyira hihetetlen. Épp hogy elkezdtem lemondani a boldogságról, elkezdtem felejteni azt ami meg sem történt. Muszáj folyton reménykednem ? Muszáj hitegetni engem ?
Ma sem tanultam túl sokat, de már nem igazán érdekel. Jövőhéten minden ugyan olyan lesz. Annyira meglepő. A nyári szünet is kb így telt el. Semmit sem tanulta, s a végére annyira reménykedtem, annyira féltem...ez lett..
Krisso, Zero, Kya... mind szenvednek. Nem akarom színesíteni a sort! Nem akarom magam lehetetlen álmokba ringatni. *Felnevet*
Pont nem rég mondtam Seto bá'nak ,h a lehetetlen nem létezik számomra. Ez vicces... Miért kezdek reménykedni a szavai alapján ?
Ez az aranyos és cuki dolog annyira furcsa számomra. Egyáltalán nem ezt látom magamon, inkább kegyetlenül önző vagyok. Igaz, szeretem azokat az embereket akik megtudnak védeni, akikhez hozzá tudok bújni...Talán mert mindig is volt egy bátyám aki erősebb, okosabb és bátrabb mint én. Aki folyton megvédett és szeretett. <3 Dejji :-)
Midoo, ne tekints rám úgy mint példaképre! Hidd el, azzal nem jutnál előre! Valaki azt mondta, "Ha példaképed van, akkor nem lehetsz önmagad!" Ezért én sem követek senki, pusztán önmagam. Megpróbálok úszni az árral szemben és sodródni vele egyszerre, a tökéletes harmóniát megtalálni. Azt hiszem tudom hol van... de már megint nem szerezhetem meg... *hajtja le a fejét* Pedig az emberek azért vannak ,hogy a boldogságukért, ha kell tűzbe menjenek...