~Kergetem.az.álmokat.mert.álmaimban.velem.vagy

...De reggel minden szürke, és sivár

"Deep inside, you cry,cry...cry"
Csak hinni szeretném ,hogy Ő az. Ő az, akit annyira szeretnék, hogy Itachi végre a 'közelembe' van. De..nem. Csak szeretném! Igaz ,hogy Itachi eredeti hangját pont úgy nem hallottam ahogy az övét. De ezt a témát inkább hanyagolom.
Hazafelé újból szépen sütött a nap, s az események olyan gyorsan peregtek. Tesin végig futkároztam, aztán folyton csak azt a lehetőséget kerestem ,hogy mikor tudnék tanulni. Ez beteges!
Tudom, de muszáj magam lefoglalni. Igyekszem este géphez ülni és csak is rövid időre. Pusztán mert nem akarom folytatni ezt az álom világot amibe belecsöppentem. S elhittem ,hogy van remény. Pedig nincs! Csak szeretném hinni ,hogy van...S szívem mélyén nagyon is remélek..könnyezek mert fáj, hogy minden csak egy ostoba álom!
Elnézést az összevissza kapkodásért...de eléggé zaklatott vagyok ^^" Hol van Tomócius ?
Ismét kezdek foglalkozni a dolgokkal, ami egyáltalán nem jó. Minek tervezgetem a hétvégét? S minek emlékezek vissza szívesen a kimondott szavakra? Merő szánalom!
Szóval, rohantam zenesuliba. S futni támadt kedvem. Ilyenkor általában csak sietek, zenét hallgatok és majd elalszok. De most akartam valamit, nagyon is. Figyeltem a környezetem, aztán rájöttem nekem végül is tök mindegy mit gondolnak rólam az emberek? Így..lassan futni kezdem. Nem sietve, nem is kocogva. Csak úgy ahogy jól esett (:
S rájöttem... mindent amit akarok elérhetem! Csak..kicsit akarni kell és tenni érte, ez minden.! Très simple ;)

"Dont let your hopes,die die die"

Ugyan akkor itt van ez a másik dolog is, hogy ne hagyjuk veszni vágyaink, álmaink és stb. Mindig is ezt hittem, bárkinek gondjai voltak csak annyit válaszoltam rá. "Akarj..tegyél érte, majd eléred!" Persze... nevetséges! Most én ülök itt...s azon filozofálok. Csak el hitetem magammal ,hogy szükségem van erre az egészre. S még is Tomóciusnak van igaza...még is azoknak akik mind azt állítják "Felejtsd el!"
Most ,hogy nem beszélek vele...kezdem háttérbe szorítani a vele kapcsolatos dolgokat. Olyan mintha már hónapok óta nem beszélnénk...mintha haragudna. [Verd ki a fejedből ezt az egészet!]
Tehát..már megint azt kell mondanom, majd az idő megoldja. S ismét belemerülök a tanulnivalóba no meg a lehetséges mozgásba. Igyekszem rengeteget mozogni, mert szükséges!
A suliról csak annyit, hogy megint sok a doga, szóval nemtom, hogy lesz így a jövőhét péntek vagy esetleg szombat... :/ Bár nem is fontos, hisz annyira átlagos ez az egész dolog. Majd kiderül. A lényeg, hogy a jegyeim javuljanak és találkozzak Tomóciussal ^^ meg az ,hogy valahogy túl is éljem a dolgokat, még akkor is ha sokat gondolkozom pedig nem kéne! :D;)