manteau.allemand.en.cuit&chaussons.de.gym

S még én mondom Midoonak, hogy vigyen esernyőt magával. Mikor ma háromszor is eláztam...reggel délben no meg délután is. ^^"
Valami más...annyira nyugodt lett a légkör. A hegyek belenyúlnak a sötét felhőkbe, az eső szakad...a zene fülembe szól és nézem ,h folynak az esőcseppjei a párás ablakon. Igazából semmi sem változott körülöttem, mindenki ugyan olyan. De még is nyugodt vagyok, megtaláltam újra a lelki megnyugvást. Ennyit jelentene pár leírt mondat? Talán.. Szeretném hinni ,hogy nem miatta van. Mert akkor nem akarnék kötődni annyira...
Berlini bőrkabátom és összefirkált tornacipőm segít önmagam megtalálásában. Most, hogy a hajam vizesen omlik arcomba, gitár és dob adja szívem ritmusát, fekete piros és fehér cuccaim jelzik a stílusom és...tudom ,hogy ez vagyok én. Így érzem jól magam..s annyira távoli a pózolás, a csillogás és a megkülönböztetés világa. Mintha nem is én lennék! Pedig tudom jól ,hogy sokszínű vagyok. Ha kell eljátszom a picsa szerepét, az elegáns és okos lányét még is...Ez az érzés annyira más!
Jól érzem magam, nem küzdök. Sodródom az árral. Semmit sem csináltam ma..még sem érzem úgy ,hogy hiába való lett volna. Egyáltalán nem monoton hisz minden nap más! Nem úgy keltem mint szoktam, nem úgy lépek ahogy szoktam..még is olyan egysíkú. Nem várok semmit tőle, vagy mástól. Semmit sem várok a világtól, pusztán magammal szemben vannak elvárásaim. Azt hiszem ez így a jó, nem számíthatok senki segítségére csak is az önmagaméra. Ha egyedül nem tudok kijönni a pácból, senki más nem fog kihúzni onnan! :)
Szakad az eső, még is lassan lépkedek jég hideg lábaimmal. Fázok...még sem érzem magam vizesnek. Nem vagyok szomorú, sem boldog csak felszegem fejem az ég felé és érezni kezdem az apró tűszúrásokat az arcomon. Nem teszek semmit, újra és újra eszembe jutnak a mondatai. Kétszer beszélni vele annyit jelent mint...Ismét remélek... pedig nem szabadna?!

Arcomat eltakarom, ne lásd,
Hogy szemem könnyes, ha más ölel át.
De emészt, éget a szótlanság!
Ha ennyire fáj,
Miért hazudom?
Hogy nincs, ami bánt?!
S hogy megleszek nélküled is ezután!
Ha mélyen a kés,
Úgy vérzik a szív,
Álarcom nem véd, csak ostoba dísz!