Azt mondtam ,hogy persze, hisz az életben megtaláltam a boldogságot. Csak már nem tudom ,hogy melyik a jobb döntés. Ha reménykedő szívvel élem mindennapjaim, azzal a tudattal ,hogy van valaki...aki fontos. Vagy az ha silányan és reménytelenül?!
Ezeket a hülye kérdéseket ugorjuk át. Mert a mai napon tényleg boldog voltam :) A BigBang-Tell me goodbye dallama töltötte be a zongora termet. Jó érzéssel tölt el ha egy új darabba kezdek, kihívás a saját stílusommá formázni, és ugyan akkor minden gondom, bajom elillan a zene közben. Talán ezért vagyok képes 10 év után is zenélni :)
Tomival taliztunk ma és megbeszéltünk egy mozit is ;) Remélem nem esik bajom két fiúval egy film alatt :D Illetve, felmerült az ötlet ,hogy mit csináljunk ha már ilyen megszervezetten összefutottunk. "Menjünk haza!" szóval.. szépen hazasétáltunk bátonyból terenyére (y) ;) így kereken 6km-t gyalogoltunk szembe szélben :D Tudom ,hogy mellette nem vagyok normális ^^" Teljesen átfagytunk de útközben betörtem egy jeges pocsolyát, átázott a cipőm. :S Jó haver létére pedig ő is ugyan ezt tette, mindkettőnk lába fázott már :) Megálltunk Zagyva mentén és néztük az áramló habokat. Iszonyatos erővel sodródott a medrében. Képes lennék árral szemben úszni ismét ? Mint rég...
De hogy mondjak vmi szomorúat is, egyre csúnyábban köhögök ismét ^^" :/ És a csontom is fáj... itt *mutat a medence csontjára* ha mozgok..olyan mintha beütöttem volna. Ami érdekes, hisz tele vagyok ütés nyomokkal, sérülésekkel és én egyáltalán nem estem el, nem mentem neki semminek :/ Nemtudom mi ez...De nem is dokinál vagyok hanem blogot írok ^^"
Csak nincs fent Midoo és nem tudok mit csinálni. A kémia lecke unalmas és hosszú...talán neki fogok :) Már csak 6 nap a suliból ;)
Aucun commentaire:
Enregistrer un commentaire