Noel~

Dec.24.:Nehezen rávettem magam arra, h új bejegyzést írjak. Valami nagyon szépre készültem..de rájöttem ,h nuku karácsonyi hangulattal ez felér a lehetetlennel is. (Na jó...azért nem!)
Valahogy az idei ünnep más mint a többi. Egy karácsonyi dalt nem hallgattam még meg, se egy filmet meg nem néztem. Nem tudom miért...Na jó, talán mert ma délután sütött a nap, s úgy éreztem ,hogy minden olyan mint máskor. Bár így este felére ,hogy a fára nézek elfog egy érzés...Egy ismerős érzés. Egyszerre szeretek is és egyszerre vágyom máshová. Tudom ,hogy ha Midooval lehetnék nem így éreznék. Boldog lennék, mert manapság inkább vágyom a barátaim társaságára mint sem szüleimére. Jójó! Bátyámat nagyon is szeretem, de...még is gyakran szeretnék már máshol élni. :) Majd egyszer ;)
Gyermekkori karácsonyaim emléke még bennem él.Volt mikor csak másnap bonthattuk ki az ajándékot, mert apa dolgozott. De én már annyira akartam tudni ,hogy mit kapok.... Ez idén már más. Nem a jézuskán van a lényeg...egymást megajándékozzuk mint vmi osztály mikulás bulija. Csak az a különbség ,h itt mindenki ad mindenkinek.
Idén egyáltalán nem vágytam semmire. Egy kívánságom van melyet mindennél jobban szeretnék elérni. Az igazi boldogság! Mindegy ,hogy az épp Berlinben van, vagy itthon..esetleg Tokyo utcáján mászkál...nem tudom. De vágyom rá már nagyon. :)
Fucking Berlin, az életről szól. Hogy lehet így is élni..no meg persze úgy is :D Számtalan utat választhatunk...de vissza nem fordulhatunk! Ez az egy elátkozott szabály érvényes az életre. Amúgy meg mindent szabad hisz egy életünk van ami elég rövid...
Dec.25.:
Peinék megtanítottak CsapdLeCsacsit játszani. Nagyon sokat nevettünk és persze Svingliztünk vagy nem tom mi a neve ^^"
Cher: Piros *sóhajt*
Pein: *ide-oda néz* HABIII HABIII >_<
Cher: *felfordítja a tényleg piros lapot*
Pein -.-" Pedig úgy vigyorgott mint az előbb!
*Cher vigyorog* Beszoptad! :P
Szóval a családias légkör megvolt. Még is...a kártyázás minden pillanata emlékeket idézett fel bennem. Noha még sohasem játszottam Setoékkal...még is ők jártak az eszembe. S néha-néha egy gyerekkori emlék. Amelyekről már azt hittem rég elhalványultak.
Piros szoknyában riszáltam magam az út közepén, az utcán halványan pislákoló lámpa zúgása is csak a szürke hétköznapokra emlékeztetett, még is volt benne valami ünnepi.
Ahogy este újra átléptem a "másik világba", vágyaim szárnyra kaptak mint egy kisgyermek óhajai. Újra hinni kezdtem abban, hogy sikerülhet...Kyachi :) Azért várom azt a faggatásod XD És ha szájba versz >_< megverlek :D:P