time.is.tickin'~

Ahogy rávilágított a dolgok egyszerűségére...ahogy tudatosult bennem,hogy talán utoljára beszéltünk az évek során...elmosolyodtam s egy köszönömöt suttogtam. Felnyitotta a szemem, s hála neki most mindent olyan egyszerűnek látok mint azelőtt, mosolygok és újra azt mondom ,h semmi sem lehetetlen! Fiatal vagyok és erős...az akarat erőmet tekintve biztosan!
Volt egy húgom...egy lány akit annak tekintettem. Akit elárultam és megaláztam...aki most boldog! S készen állok bármit megtenni azért ,hogy az is maradjon. Ha kell lemondok a lelkitársamról, s inkább szenvedek... mert tudom ,hogy ő akkor is jobb személy marad nálam. Mert örökre megpecsételtem a sorsom...
Hitetlenkedve nézett rám..hogy ez az egész élet..a kapcsolat ami a volt 'húgom' és köztem zajlott...mennyire idilli és szavak sincsenek rá. Egyetlen egy kérdése kizökkentett az önmarcangolásból. A kérdés melyet sosem mertem magamnak feltenni, amire sosem mertem őszintén válaszolni csak is sablonosan.

Boldog vagy? *ránéztem, s keserűen elmosolyodva nemet intettem* Nem...hiányzik valami de tudom ,hogy majd boldog leszek. Egyszer biztosan, ne aggódj!

Az égbolt sötét volt, s egy csillag sem ragyogott. A sárga lámpa fényében sokkal őszintébben beszélgettünk mint valaha. Nem tudom hitt-e nekem...de nem is érdekel. Örülök ,hogy valaki segített nekem.
Minnie, remélem nem bánod ha barátnőként tekintek rád :) S szeretnélek kicsit megismerni, mert abba a nagy épületbe hozzád fogható embert még nem találtam. Őszintén elmondod ,hogy mit gondolsz és ezt szeretem benned, no meg ,hogy támogatsz :) Remélem az utolsó 3 évet is ugyan így , vagy jobb barátságban töltjük majd.
Midoo, neked csak annyit szeretnék mondani: Hiszek benned! Ne add fel, bárki kéri is..soha!