conaissance~

✄Cherise.sur.le.gateau♪: voltál már szerelmes úgy igazán?

seto bá': hát...azt hiszem nem
ami olyan lett volna, abból is kimásztam elég hamar ^^"

Igazából én sem tudom. A gyerek szerelmet eldobtam, s ha visszagondolok rá 2 év után is fura érzéseket kelt bennem.
"Járt utat, járatlanért el ne hagyj!" -ezt az aranyszabályt megszegtem. S egy bikát dobtam el...
A boldog, nyugodt perceim, 5 hónapos hullámzás váltotta fel. Még sem bánom...
A "Niceguy", mosolygós focistából ma már magába fordult, s egy élőhalott lett. Miattam... Szeretném ha boldog lenne újra, legalább annyira amennyire mellettem volt.
-Egy nő halad el mellette.- Hm...egy lángoló pillantás szemeibe!
Már is kiismertem őt. Megvillanó szemeim láttán arcára félelem ült ki, érzelmetlenségem miatt összehúzta magát és bizonytalanul, még is sietősen sétált tovább.
Gúnyos mosollyal összegeztem személyiségét...Céltalan,álmodozó és bizonytalan ember. Kora ellenére az élet felfogása elég szegényes. Tuti ,hogy az anyjával él még most is, mivel tartása is utal erre. Védelemre szorul, saját világában élő nő...Nem fogja elérni azt amit gyerekkorában akart.
Nem játszhat semmilyen hangszeren..annak nyoma lenne.
Vajon...tavasszal egy ilyen egyszerű pillantás elég lesz ,hogy megtudjam amire kíváncsi vagyok? Mindenesetre tudom...hogy ez a kulcsa az álarcainknak...kiről hull le először?

"Ha halál abból áll ,hogy a megholt semmivé lesz és egyáltalán semmit sem érzékel már, semmi érzéklése sincs, hanem olyan, mint az álom, amelyben alvás közben még álomképeket sem látni..hiszen akkor csodálatos nyereség a halál!" -Szókratész