Eltelt egy pár hónap... tavasz van.Utoljára nyáron volt vihar...utoljára nyáron gyújtottam füstölőt... Mintha minden az elejéről indulna.
Küzdelem a reménnyel. -ez nehezebb mint hittem. Tudom..nem kell újra a szememre vetni. Már régen abba kellett volna hagynom ...nem most... már késő. Tudom... *könnyezni kezd*
Miért fáj ismét ?...miért fáj ha a szívem elkezd érezni ?... ha a lelkem megszakad.. MIÉRT?
*sóhaj*
Most sem tudom mire gondol...pedig már azt hittem picit kezdem megismerni.
Újra azt a számot hallgatom...amire azon a napon aludtam el, mikor fogalmam sem volt ,h élet és halál között lebeg... de azóta is utálom magam!
Utálom mert...hitegetem magam pedig nem szoktam. Én tényleg nem szoktam!... mindig túl hajszolom magam...szeretek játszani a tűrőképességemmel.
Szeretem a maximális ponttól még vagy 20%al többet elérni...
De...reménykedni nem..."remélem" még beszélünk...
Minnie...mit tegyek ? ha fogalmam sincs mi bánt,ha félek bevallani azt ami van és ami nincs!...mondja el valaki, mit tegyek ?
Aucun commentaire:
Enregistrer un commentaire