S.a.lelkem.nyugszik.megtörötten.kérlek.a.végén. légy.mellettem~

Dies irae...dies illa...

Hangzik fel, mire elmosolyodok. De pár másodpercen belül tekintetem üressé válik és bámulok a semmiségbe. Mozart...requiem...halál...vég... a szavak csak úgy cikáznak a fejemben. Élőben hallani ezeket a szenvedélyes dallamokat. Mennyei /pokoli(?)...

Aztán beültünk kajálni anyuval...s vajon mi lehetett a téma? csak a szokásos..."németek"
Iszonyatos érzés ha tudod ,hogy van aki ismeri rejtett titkaid. Van aki tudja még azt is amit te nem...beléd lát, jobban mint saját magad. S ez az ember nem más...mint az anyád.
Cher felnevet.-Komoly azért csaptad rám az ajtót mert nem takarítok és nem főzök?
Anya: Is...van ott még más dolog.
Cher: És pedig ?
Anya: Lehet te csak barátságnak nevezed, de látom azt mikor vele MSN-ezel, látom ,hogy te kötődsz hozzá és igen is...többet érzel iránta mint barátság!
Cher: Nem akarok többet érezni..mert nem ismerem még teljesen!
Anya: Nem vallod be magadnak tudom jól. De ez így van! Rá kell jönnöd..
Cher sóhajt. Attól még meg akarom ismerni!
Anya: Csak egy internetes beszélgetés... nálam már -30%-al indul. Sosem lesz 100%!
Cher: mert te is csak a külső alapján ítélkezel! Én azt akarom tudni mit rejt legbelül!
Anya: Olyan makacs vagy mint...
Cher: Mint te!
Anya: Én nem ítélem el őt...de gondolkozz el a 7 ponton.
Cher: Anya...nincs köztünk semmi!!!