Hát, manapság egyre többet érkezek el ezekhez a mélypontokhoz. Fogalmam sincs miért. (Tudod te jól!) Ja...az az igazság ,hogy tudom. De magamnak sem akarom igazából bevallani. Mert sosem gondoltam volna, hogy pont velem történik ez. Pont én leszek az aki az igaz boldogságot megtagadja magától. Felmerült bennem egy kérdés. Mi lesz ha egy év múlva talán lehetséges lesz az amit ma lehetetlennek látok ?Eddigi életem során soha egyetlen egy dologra sem mondtam ,h LEHETETLEN. Most viszont elérkezett az a perc mikor ezt kimondom...
Köszi Hana, hogy kiönthettem neked a lelkem. Erre volt most szükségem. Valaki olyannak mindent elmondani aki tökéletesen átérzi ezt a problémát. Aki ugyan abban a "kór"ban szenved amiben én...csak nemtudom ,hogy te be mered-e magadnak vallani. Szerelem? Kötődés ? vagy mind ezt letagadod ???
Fogalmam sincs ,hogy mások miként tennének ebben a helyzetben. Elszakadni nem akarok. Mert nélküle ismételten senki lennék. Még az az apró öröm sem maradna számomra amit úgy kedvelek...
Jobb ezt az egészet abbahagyni most és koncentrálni Kosztolányi és Karinthy novelláira, líráira és mind ezek fogalmára. Ideje tanulnom és kihozni magamból a legjobbat....
Aucun commentaire:
Enregistrer un commentaire