nov.25~

A sötét utcán való sétálgatás már egészen szokásommá vált. Csizmám kopogása igazodott szívem dobogásához. A "boldog szülinapot" jelentését most értettem meg igazán. Ez a napom valóban boldognak bizonyult.
A rengeteg ölelés, az az ének a folyosón és a jelképes ajándékok :) Köszi ;)
No meg Midoo, köszi a tortát nagyon finom volt ^^
Fáradtságom miatt rettenetesen fázom, szóval igyekszem most is minél hamarabb megtanulni és pihenni. Nem mintha nem lelném örömöm abban ,hogy lefoglalom magam. Nagyon szeretek gondolkodás nélkül élni. Pusztán mert nem akarok Rá gondolni....Mert félek.
Rettenetesen félek attól ,hogy mi lesz...
De ez a nap nem erről szólt. Sok minden történt és én az ilyen napokat szeretem. Csak...csak most nem tudok írni. Fáradt vagyok...Tanulni kell és a francba is már na ,hogy nem tudok visszaemlékezni a dolgokra. Ez a szörnyű hányinger és bizonytalanság.
Hogy Midoo megérkezett és sétáltunk felfelé... és rögtön átadta a dolgokat. Ezt nem akartam hallani..nem azért mert utálom őt! Épp ellenkezőleg...,hogy képtelen vagyok utálni őt! Ez a baj... túl jó ember..én nem érdemlem egyáltalán a kívánságait s szavait. Felsőbbrendű...
A versenyen 3.ok lettünk, szóval :) Jól sikerült ;) A sötétben bandukolva hazafelé újra lejátszódtak fejemben a történtek...kezdenek barátaim lenni ? Vagy mindig is voltak csak nem vettem észre? Ez az a két véglet amelyek között már hónapok óta ingázom..
Vele vagy nélküle ???