Carpe.diem.vs.hope~

Drog...remény...realizmus...
Ülök a hideg szélben, s gun 'n' rosest hallgatva füstölök. Elég ha a gitár solo-t hallva mélyet szívok és eszembe jutnak az 'emlékek'. Emlék...vicces!
Hogyan lehetnek emlékeim ha még nem is találkoztam vele ? egyszerűen. Két monitor választott el minket még is együtt gyújtottunk rá. Egyszerre hallgattuk éjfélkor ugyan azt a számot, pusztán véletlenül ugyan azt a mondatot írtuk le. Sors ? nem hiszek benne...
Anyám szavai felcsendülnek fülembe: Már megint hülye realista vagy! hogy lehetsz ilyen ?...
Egyszer mindenki meghal.
Újra felelevenítem azt az érzést, mikor sírva, remegve szívtam a bondot...majdnem elvesztettem. Elvesztés ? haha... sosem tartoztam hozzá, még is kétségbe estem. Tudtam ,hogy túlélte...de féltem.
Remegek.
Hideg van...lehet. Még sem azért teszem mert fázok. Csak mert remélek.
A remény félelmet idéz elő. Mivan ha elbukok ? Ha összetörök végleg! Azt mondják képtelenség. tudom jól...elég erős vagyok ahhoz ,hogy eltaszítsak embereket magamtól. De mind ez csak felszínes. A lelkem kötődik életemben először. Én pedig félek...
Nem tudom irányítani a gondolataim.
Knocking on heavens door.
Egy realista hogy mondhatja azt: "baj ,hogy optimistán látok?"
Hol van az a Cher aki feketében sétált az utcán és hirdette "Élj a mának!"
Egy a nézetünk..még is különbözünk. Vagy nem..
Talán elég ez a két dolog, a zene és a cigi mely rá emlékeztet s úgy érzem egy picit is kötődöm hozzá...mert fontos nekem...
Nézem az összegyűlt hamut. Krisso...benned van elég erő ,hogy hirtelen azt tedd amit akarsz.
Tudok az árral szemben úszni...de nem akarok, MÉG nem...
Látni szeretném, a szemébe akarok nézni és kiolvasni mit gondol, mit érez. De...valóban van erre szükség? Igen...
A döntéseinket nem vonhatjuk vissza. Nem bánom ,hogy megismertem a három csillagot. Csak furcsa...furcsa ez nekem. Zavarodott vagyok...mivel egyszerre látok optimistán és realistán. Lehet ebből pesszimizmus eredményként? Kizárt, ez nem matek! Ha akarom bármit elérek!
Egy kis maximalista pofon csattan arcomon... Cher mit csinálsz?!
Vívodok...véget ér a zene. S észreveszem ,hogy remegek...félek!
Egy teljesen más világ a monitor...s a mindennapjaim. Álomvilág lenne? Ha az kérlek...ébresszetek fel! mert bűn álmodni...nekem az!
Sóhajtok, s befejezem gépelésem. Visszatérek az életbe...s előveszem könyveimet, csak hogy véget vessek vívódásomnak. Nem lehetetlen!