"Miért vagy realista?... én azt a mosolygós Chert szerettem!..."Nem először kapom ezeket a szavakat. No meg, hogy a Green Day-es pólóban ugrándozó csajt őszintének találták, most meg egy miniszoknyás picsát látnak hétköznaponként(ha látnak). Talán mert régen sokkal többet találkoztam velük (rendszeresen) és idegesíti őket ,hogy én már egy ideje elég érzelmetlen arccal nézem a dolgokat... és erre, egy picit is engedtem a csábításnak ,hogy újra érzelmes legyek ne csak azok a bizonyos beszélgetések alkalmával.
Hát..mondhatom nem volt valami sikeres. Mivel ma újra visszacsöppentem a mély érzelmetlenségbe és hát...nem lett ennek túl jó vége.
De nem számít. Azt sem tudom minek írok és ,hogy miket írok itt.
Pénteken megyünk Szegedre...eddig vártam de most nem nagyon vagyok elragadtatva tőle. Majd lesz ami lesz...
S hogy mi lesz az utána való héten?...szünet! (csak ez biztos.)
Újra egy cherrys füstölőt gyújtok. Mintha az érzelmeim hullanának hamuként és csak a zamatos, savanykás még is édes cseresznye illat terjeng a levegőben..."úgy is csak egy emlék maradsz.."
Aucun commentaire:
Enregistrer un commentaire