C'est.pas.moi~

Hosszú blognak nézek elébe, így még az elején felhívom a figyelmeteket erre!
A keddi napom mindig hosszú, s igen elgondolkodtató. A föci tanárom viselkedése, a rajz művészete a franciák mentalitása és a színészet egyvelege folyamatos bejegyzéseket szül a fejemben.
Az újságírói cuccokat már kezdem unni nyelvtanon. No nem mintha nem szeretnék írni, csupán...számomra ez most nem aktuális. Nem újságíró akarok lenni..utálok az emberekkel foglalkozni. Mert kiismerem a többségét. (Van akit nem..s ez kibaszottul idegesít.)
Rájöttem, hogy a hétvégi nyomott hangulatom miatt hanyagolt tanulás most jelentkezik. Mikor Grand testek sorakoznak egymás után. (Tz gyengébbek kedvéért). Akkor azt mondtam "ami nem megy, ne erőltessük!" Ilyen pillanataim is ritkán vannak. Igyekszem mindig küzdeni a végsőkig, manapság ehhez szem előtt kell tartanom a céljaim és pár ösztönző mondatot, de több kevesebb sikerrel mindig elérem amit akarok. Nem akarok elbukni!
Hát...az angol 5 lett. Bár tudom ,hogy eléggé gyér vagyok belőle. A francia kibaszottul lehúz...Talán igyekeznem kéne elkülönítenem a két nyelvet.. :/
Rajz órai anyaghoz kapcsolódóan megkérdezte a tanár: Milyen germán népeket ismertek ?
Cher: Naneee -.-"
10.f : Német *-*
Pár perc elteltével ismét annyit hallok..."Ha Németországon keresztül mentek Franciaországba, akkor álljatok meg..." leblokkoltam. S gondolataim már megint egészen máshol jártak. Ennyire befolyásolnának a szavak? Ennyire hatással volna rám?
S erre csak annyit tudok mondani: Idegen, ő más mint a többiek... és ha valaki megkérdezné ,hogy számomra mit jelent. Valószínűleg csak annyit tudnék rá mondani: Boldogság...mint a drog tudod!
Igazából most Subduction nal kéne foglalkoznom, mivel eléggé bekeményítettek manapság. <<Óceáni lemez a szárazföldi alá csusszan stb.stb.>>
Hat zsibbasztó óra után jól esett o.társamékkal füstbe merülni s nevetni. Majd esni kezdett....
Egyedül sétálva a szakadó esőben, látva ,h ezüst gyűrűim mennyire ragyognak az átfagyott ujjaimon. S remegésem mennyire befolyásolja a füst irányát... még sem siettem. Talán mert próbáltam megérteni Krissot? A-a...pusztán önző és magamista akartam lenni. Olyan mazo mint általában. *szemforgatás* Már sokadjára hallom, Nem kéne orvoshoz menned, a két hónapos enyhe betegség kicsit különös? Nem érdekel..lesz ami lesz. Majd elmúlik!
A színészethez kétlem ,hogy van tehetségem. Nincs tehetségem kimutatni az érzelmeket. Ezeket tavaly mind megöltem. Csak arra van erőm ,hogy szívből jövő dolgokat néha-néha kimutassam. De...erre végképp nincs! Még is meg akarom tanulni, miként kell nevetni még akkor is ha fáj belül.
Hazafelé azon gondolkoztam, elkezdődött? Már megint itt van ? Francia zene szól a fülemben, fekete csizmám magas sarkai kopognak a hideg kövön. Hullámos hajam elől feltűzve, s sálam nagy fülbevalóm libegését fogja fel... Itt a hideg, picsás tél...
"J’ai préféré partir et m’isoler
Maman comment te dire, je suis désolé
La conseillère m’a clairement négligé
Et moi comme un tebé j’ai dit OK
Et tous les jours je pense à arrêter
Les gens veulent faire de moi une entité
J’vais tout plaquer, je ne suis qu’un homme je vais finir par clamser.."
[Ha lefordítanám elvesztené az értékét. Szívesen mondanám már ezeket a sorokat anyuciéknak...]