És,nem sírok, csak bánt a cigaretta füst, attól könnyezem!
A hideg, szomorú vasárnap beköszöntött. Tanulásra most képtelenség koncentrálni. Nem is számít már! Eljött az a perc mikor nem tudom mit akarok...mikor csak egy ölelésre vágyom. Egy őszinte emberre akinek vállán könnyezhetek. Nem sírni..pusztán könnyezni! Akinek elmondhatom ,hogy az amit akarok az nem lehetséges. Hogy az amit nem akarok azt már megint megkaptam erőfeszítés nélkül...Hogy az élet mennyire bonyolult s egyszerű...S az én csöppnyi világom tele van ellentéttel...mert Gyűlölni majd nem olyan mint Imádni...de ha jobban megnézed. Még sem ugyan az!
Aucun commentaire:
Enregistrer un commentaire