Lehet.nem.lehet~

Krisso, az esőt azért is szereted mert ha sírsz azt úgy sem látják ? Ráfoghatod kósza könnyeid egy-egy esőcseppre.
Sajnos nem esik. Ám hideg van, nagyon. Számomra már egy hónapja! A jegesség a fájdalom...
Most kiáltok a mélypontért, mikor szomorú vagy annyira ,hogy semmi sem számít. A legrosszabb mikor érzed és nem tudsz mit tenni! A paranoia jelei, mikor kuporodva sétálsz és a zenét hallod.
-Jó a segged! -hallom a hátam mögül egy 3 fős csoporttól. Maxra veszem a zenét és folytatom az utam hazafelé.
Jön egy autó...A sárga fény egyre jobban közelít, lehunyom szemeim. Arcom megcsapja a kellemes hideg szellő. Kinyitva szemeim látom. Kikerült! ~Lay down your arms! Give up the fight!
Könnyeim szemeimbe gyűlnek, kicsordulni nem tudnak. Cigizni akarok! De nem gyújtok rá. Nem azért mert nincs nálam, kitérővel szerezhetnék. Csak azért mert egy apró fájdalmat akarok magamnak okozni azzal, hogy nem nyugtat meg az a szar. Könnyeim hidegen ágyazódnak szemeim gödrében. S nem csordulnak ki, soha!
A zene lassabb ütemekbe lép át. Csak a gitár hallatszik."Ákos"...Jelzi ,hogy hazaértem. Vagy még sem ? Még 60 lépcsőnyi kemény punkrock kíséri utam, s utasít, hogy adjam már fel ezt az értelmetlen harcot önmagammal szemben.
Nem jutok dűlőre, mit kéne tennem ? A zene véget ért. Belépve az ajtón érzelmetlen arccal veszem le kabátom, s sálam. Válaszaim igen egyszerűek "Semmi, ja. Csak a hideg miatt. Nem..dehogy!" Besétálok a meleg szobába, s leteszem a kottáim. ~A művész részéről ős idők óta önkifejezés, megnyugvás!~ jutnak eszembe a sorok. Nem hagyom abba...játszani kell!
Ajtócsapódás..., elment. Valóban ez az amit akarok ? Ez jelenti számomra az otthon? Ahol szeretteim vannak ?...
Az igazi probléma az, hogy tudom...máshol sokkal boldogabb lennék! De nem lehet...